Azt, hogy milyen okból lehet elrendelni az előzetes letartóztatást, a büntetőeljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Be.) határozza meg. Ezeknek az okoknak egy részét ismernünk kell a tények jobb befogadása érdekében, így mindenekelőtt a törvényekből idézek:
Be. 129.§ (2) bekezdés a) pont: „megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult.”
Be. 129.§ (2) bekezdés c) pont: „megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást.”
Be. 129.§ (2) bekezdés d) pont: „megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.”
A fentiek ismeretében vegyük szépen sorra a tényeket:
2009. december 9.: Dr. Konkoly Csaba főügyész-helyettes a Be. 129.§ (2) bekezdés a), c), és d) pontjaiban leírt okokból indítványozza az előzetes letartóztatásom 2010. március hó 16. napjáig való meghosszabbítását.
2009. december 14.: Martinecné Dr. Szilágyi Csilla nyomozási bíró helyt ad az ügyészségi indítványnak, az előzetes letartóztatásomat 2010. március 16. napjáig meghosszabbítja. Élek a fellebbezés lehetőségével.
2009. december 17.: a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság, Dr. Szívós Mária, a tanács elnöke, Dr. Szuromi Ildikó bíró és Dr. Szolnoki János előadó bíró, valamint határozatszerkesztő együttesen elbírálják a fellebbezésemet. Az előzetes letartóztatásomat csak a Be. 129.§ (2) bekezdés a) és d) pontjaiban részletezett okokból kifolyólag hagyják helyben, az első fokon megállapított c) ponttal kapcsolatban a következőket írják:
„Az ügyben folytatott eredményes és széleskörű nyomozati tevékenység eredményeként azonban a gyanúsított már nincs abban a helyzetben, hogy a bizonyítást veszélyeztetni tudja. A Be. 129.§ (2) bekezdés c) pontjában meghatározott ok tehát az eljárás jelenlegi szakaszában nem állapítható meg.”
2010. február 27.: Kisberk Szabolcs, a Hír TV szerkesztő-riportere nyilatkozattételi kérelmet terjeszt elő.
2010. március 4.: Dr. Keresztes Imre főügyész határozatot hoz, melyben elutasítja az interjú-kérelmet, mivel szerinte:
„... az engedélyezni kért interjú, nyilatkozattétel veszélyeztetné a bűntetőeljárás eredményességét, a nyomozás érdekeit,...”
Figyelem! Indoklásában olyan veszélyekre hivatkozik, amelyeket a Be. 129.§ (2) bekezdés c) pontja alatt találunk meg. Teszi mindezt 2010. március 4-én, miközben a Fővárosi Bíróság már 2009. december 17-én hozott végzésében kimondta, hogy már nem vagyok abban a helyzetben, hogy a bizonyítást veszélyeztetni tudjam.
2010. március 8.: Dr. Keresztes Imre főügyész a Be. 129.§ (2) bekezdés a) és d) pontjaiban megnevezett okokból indítványozza az előzetes letartóztatásom 2010. május 16. napjáig történő meghosszabbítását.
FIGYELEM!!! Ugyanaz az ember, aki négy(!) nappal korábban lényegében a Be. 129.§ (2) bekezdés c) pontjában felsorolt okokra hivatkozva utasította el az interjú-kérelmet, most már nem is indítványozza a c) pontot, csak az a) és d) pontokat.
2010. március 11.: Dr. Kovácsné Dr. Molnár Zita nyomozási bíró elfogadja az ügyész indítványát, a letartóztatásomat az a) és d) pontokban leírt okokból kifolyólag 2010. május 16. napjáig meghosszabbítja.
Ugyanezen a napon a nyilatkozattételi kérelmet elutasító ügyészségi határozat ellen a védőm fellebbezést nyújt be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz, melyben az itt bemutatott tényen kívül további ehhez hasonlóan nyilvánvaló tényeket ír le.
2010. április 9.: Dr. Wollner Róbertné nyomozási bíró elbírálja az interjút megtiltó ügyészségi határozattal szemben beadott fellebbezésünket, amelyet nem talál megalapozottnak. Az alábbiakban a végzés indoklásából idézek:
„Szász Endre István ellen kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények miatt folyik eljárás, a rendelkezésre álló adatok a bűnszervezetben való elkövetést megalapozzák. Az ügyben széleskörű nyomozás folyik, számos nyomozati cselekmény elvégzése szükséges. Az ügyben további tanúkihallgatások, szembesítések is szükségesek.
A „Hunnia Mozgalom”-ban részt vevő személyekre és a szervezettel szimpatizálókra Budaházy György, Szász Endre István és a többi kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény miatt előzetes letartóztatásban lévő személy különösen nagy lelkesítő befolyással bír. A szervezetben részt vevő személyek meggyőződéssel és kitartóan folytatták tevékenységüket. Gyanúsítottaknak a nyilvánossághoz való fordulása az ügyben már kihallgatott és a már kihallgatandó (itt értelemszerűen a „már” helyett a „még”-nek kéne szerepelni, csak hát egykori „gazdijukhoz” híven elkúrták - a szerző) személyeket jelentős mértékben befolyásolhatja.
A hivatkozott körülményekre tekintettel a bíróság úgy ítélte meg, hogy gyanúsítottnak a nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozatának a kizárása a büntetőeljárás eredményessége, a közbiztonság, a zavargás, illetve bűnözés megelőzése érdekében is szükséges és indokolt. Ezért a védő fellebbezését, mint alaptalant, elutasította.”
Ehhez én nem is fűzök hozzá semmit, hagyom, hogy mindenki maga elemezgesse.
Ez az egész csak egy vékony szeletét ábrázolja a csonkaországi igazságszolgáltatás jelenlegi működésének. Hadd kérdezzem meg: Ti, lelkes Fidesz- és Jobbik-szavazók, áruljátok el nekem, kérlek, hogyan képzelitek el a törvényes úton és az alkotmányos keretek közötti elszámoltatást, amely számonkérés kilátásba helyezésével oly sikeresen mozgósítottak szavazásra benneteket? Ki fogja lefolytatni a nyomozásokat? A bizonyítékhamisításban Draskovics keze alá dolgozó Nemzeti Nyomozó Iroda? S ki fogja képviselni a vádat? Dr. Keresztes Imre főügyész és társai? És kik hoznak majd igazságos ítéleteket? Dr. Wollner Róbertné és a hozzá hasonló bírói testület? Na ne nevettessetek!
Tudnotok kell még, hogy elvileg a demokráciában a jogalkotók, azaz a parlamentbe juttatott képviselők, és a jogalkalmazók, azaz a nyomozó hatóság, valamint a bíróságok önálló hatalmi ágként működnek. A legfőbb vezetők kinevezésén kívül a politikusoknak elvileg nincs beleszólásuk a személyi kérdésekbe. Ha a Fidesz vagy akár a Jobbik a demokratikus keretek között marad, és nem avatkozik be az önálló hatalmi ágként működő igazságszolgáltatás életébe, akkor mitől fog megváltozni bármi is? Hisz ugyanazok az emberek ténykednek majd tovább, akik a korábban leírt, nyilvánvaló jogtalanságok és hatalommal való visszaélések egyértelműen beazonosítható elkövetői.
Érjük be azzal, hogy mostantól majd a Fidesz utasításait hajtják végre, később pedig majd esetleg a Jobbikéit, feltéve, hogy a Fidesz nem ad utasítást a „szerveknek” ez utóbbi felszámolására és a prominens személyek bebörtönzésére? Hunyjunk szemet afelett, hogy ha a párt érdeke úgy kívánja, akkor túllépik a demokratikus kereteket, ha viszont a nemzet érdeke a tét, akkor a demokrácia sértetlenségének megőrzése értékesebbnek van ítélve? Hát hova vezet ez? Minek kell még megtörténnie ahhoz, hogy felébredjetek, s csupán ide-oda szavazgatás helyett felkeljetek, saját kezetekbe vegyétek a sorsotokat, és cselekedjetek?
Nem a Jobbik, és különösen nem Gaudi-Nagy Tamás vagy Morvai Krisztina jó szándékát vonom kétségbe, hisz ők a saját területükön kiemelkedően jól teljesítenek. És vannak még mások is, akik szintén elégedettek lehetnek, mert rendszeresen a közjó érdekében cselekednek. De hol vannak, miért nem tesznek semmit a többiek? Ennyire el vannak foglalva a saját ügyes-bajos dolgaikkal, minden idejüket leköti a betevőért, a megélhetésért folytatott sziszifuszi küzdelem? Senki nem magyarázta még el ezeknek az embereknek, hogy egyéni gondjaik a nemzeti közösségük megoldatlan problémáiban gyökereznek? S hogy ezeket a nemzetünket sújtó nehézségeket és a ránk leselkedő veszélyeket csak együttes erővel, közös áldozatvállalással és cselekvéssel háríthatjuk el? Ha valakinek van húsz forintja, tízet fel kell ajánlania valamely nemes és általa is fontosnak tartott cél érdekében. Meg kell keresni azokat, akik már cselekednek, és fel kell ajánlani nekik a segítséget. Akarni, támogatni, tenni, cselekedni kell!
Nincs kire és nincs mire várni, arról nem is beszélve, hogy erkölcsileg sem helyes arra „pályáznotok”, hogy majd más kikaparja a ti gesztenyéteket. Mert nem fogja. Nem rossz szándékból, hanem azért, mert nem képes. A leggyengébb ember is elbírja a saját terhét, de a legerősebb is összeroppan, ha sok más ember helyett is neki kell cselekednie. Tegyétek hát a dolgotokat, vállaljátok fel a küldetéseteket, és szabaduljatok fel annak tudatában, hogy amit megtettetek, az megtörtént, azt már senki se veszi el tőletek, bármit is tesz ellenetek.
Idestova egy éve kényszerpihenek, és már nagyon elegem van ezekből a fontoskodó nyikhajokból, akik teljesen hülyének néznek. Vészesen fogytán a türelmem, s nem akarom többet hallani, hogy várjak, mert idővel majd jobb lesz. Tenni akarok azért, hogy valóban jobb legyen!
És ti hogy tervezitek? Vártok tovább, vagy cselekedtek végre?
Szaszka, 2010. április 15.
