Árpád Nap - Pozsonyi csata megemlékezés -Pér Műv.ház.10 órától -22 óráig

Népünk leszármazása ill. őshazája tekintetében mai napig eltérő ’tudományos’ nézetek állnak szemben, ezáltal nemzetérdekű történelemszemléletünk megvilágítása szükséges feladattá vált.
Rendezvényünk és alábbi gondolatok célja a honegyesítő Nagy Árpád Fejedelem történelmi szerepének és érdemeinek felvillantása, korrigálva a lekicsinyítés torzító tükörképéből bemutatottakat. A legújabb kutatási eredményeket is figyelembe véve ideje helyre igazítani Árpád Papkirályunk Isteni küldetését, aki Atilla örökségét visszavéve, az Igéret földjét hagyta népének, nekünk magyaroknak!
Árpád fejedelem megismerése DENTU MAGYARIA-tól indul - sumirul DAN TU MAH GARIA -, melynek jelentése Szabadok Népe Mahgariából. Árpád nagyapja Ügek, aki Atillától származó hun királyi lányt, a mesebeli szépségű Emesét vette el feleségül, amivel biztosította dynasztiájának a jogutódlását és a hun vezető réteg támogatását. Álmos, Ügek fia elvette a NYÉK onugor törzs vezetőjének leányát, majd apósa halála után megörökölte annak a törzsnek a vezetését és megkezdte a kazár „gyepű” további 3 törzsének elvonását Dentu Magyária szabirmagyar törzsei közé. Ide tartozik megemlíteni annak a történelmi tévedésnek a fölszámolása, miszerint Lebédia egyik őshazánk lett volna, ugyanis az előbb említett 3 kóbor (nem kabar) törzs területét hívták így, amire NYÉK, KÉRI és KESZI törzsei felügyeltek. Álmos után, fia Árpád is onugor királylányt vett el. Innen ferdítették nekünk/ellenünk a finn-ugor elméletet, aminek egyik legbutább elképzelése a „besenyő komplexum”. Besenyő támadásról egyetlen krónikánk sem ír. Hamis beállítás, miszerint az Árpád féle honfoglalás fejvesztetten menekülő őseink rögtönzött műve lett volna. Ellenkezőleg: a besenyőkkel szerződéses viszonyban hajtották végre Árpádék a kettős hadjáratukat 895-ben. A sikeres szövetség elismeréseképpen Árpád elsőszülött leányát Ágocskát a besenyő vezér-kagánhoz Televéhez adta feleségül, és a besenyő törzsek az ország szívében (Nagykáta körül) kaptak szállásterületet.
A honfoglalás – honegyesítés előkészítése államférfiúi zsenialitással, messzelátóan történt. Az egységes katonai kiképzést követően a 20 éves Árpád 860-ban megindította előkészítő hadjáratait a szövetségi rendszer megszilárdítására. Alaposan felderítette a Duna-medence felvonulási útjait és más terepviszonyait. Személyesen vette fel a kapcsolatot a hun, avar, székely és más ott élő, összesen 8 magyar nyelvű népcsoporttal. 885-ben önálló hadjáratot vezet Zwentibold (Szvatopluknak ferdítik, aki történetesen un. sclavi: ”rabszolgák elöljárója”) Morvaországa ellen. Árpád játszva nyer. Zwentibold elmenekül, seregét tönkreverik. Árpád hazatér és SZER-ben eldöntik, hogy Dentu Magyariából áttelepülnek Etelközbe, majd egy következő hullámban Pannóniába. A 888-ban végrehajtott ETELKÖZ-be való áttelepülés levezetése Árpád uralkodóvá választását jelentette, ugyanis az óriási méretű ember (félmillió) – állatok milliói és anyag – mozgatást minden veszteség nélkül hajtotta végre. 890-ben a törzsek vérszerződést kötöttek, Árpádot fejedelemmé választották és ezzel megszületett a MAGYAR TÖRZSSZÖVETSÉG, folytatva a több mint ezeréves szabir történetet, a vezéri törzs nevét viselő MAGYAR néven. A vérszerződés több volt mint katonai közös tervre történő törzs-szövetségi szerződés. Alkotmányosan uralkodó, az alkalmasság alapján továbböröklendő királyi rendről tisztábban egyetlen európai állam sem fogalmazott ezt megelőzően.
Árpád fejedelem 892-ben megkezdte diplomáciai lépéseit nyugat felé, hogy birtokba vehesse ősei örökségét. Sűrű követjárást indított el, és Arnulf-fal, a frank királlyal katonai szövetséget köt és közös (győztes) háborút vezetnek a morvák ellen. 894-ben Bizánc katonai szövetséget kínál Árpádnak, hogy támogassa őket a bolgárok ellen, mellyel beérni látszik Árpád ’vetése’. Az akkori világ 2 legerősebb katonai hatalmának támogatását nyerte el ragyogó diplomáciájával. A Dentu Magyariából történt áttelepülésük utáni 6 esztendőt alaposan kihasználták. Árpád lovas tumánjai öt előkészítő háborúban harcedzett, kitűnően felszerelt és kiképzett, önállóan gondolkodó, bevált vezetőkkel összeforrt, az új hazáért mindenre kész, kiváló hadsereget alkottak. Előre telepített, színültig feltöltött raktáraik teljes cselekvési szabadságot és gyorsaságot biztosítottak. Otthoni rokonnépeik epedve várták érkezésüket, hogy végre teljes biztonságban, egy egyesült, nagy, erős országban élhessék tovább életüket. Etelközi telephelyük és az otthoni szálláshelyük közötti távolság 1200-1900km , ami 4-5 hónapos menetet jelentett. Néhány kihívás, melyet a távolság és idő okán feltétlen meg kell említeni: Hadjáratból hazatérő sereg újbóli felfegyverzése, az élelmezés megoldása ember és jószág számára egész útra, egészségügyi rendszabályok felállítása..stb.
Árpád 894 október 15-i SZER-én közölte elhatározását a törzsek „oroszlánjaival”, miszerint a régen várt hazatérést a következő év tavaszán kettős hadjárattal hajtják végre. A terv lényege, hogy a hadjáratot két különálló, de szervesen és szorosan összefüggő hadművelettel oldják meg. Árpád jól átlátta tárgyalásai során, hogy a bolgár főellenségen kívül még 3 avar – hunkiskirály görbe szemmel nézi az ő egyesítési tervét és azok nem magyar, hanem hun országot kívánnak alapítani. Mindezeket figyelembe véve Árpád úgy csoportosította tumánjait, hogy minden lehetséges ellenállás esetére kellő erő álljon az ő rendelkezésére.
Ennek megfelelően Árpád 895 májusában elindult népével az ígéret földjére. Árpád legidősebb fia Levente hadtestének feladata volt a bolgár haderő elhúzása a főhadszíntérről. Meg kellett akadályoznia, hogy a Dunától délre bolgár fő haderők augusztus vége előtt a magyar ZÖM hátában megjelenhessenek. A ZÖM feladata a Kárpát-védővonal kiépítése, a szorosok kézbevétele és azok lezárása Kelet felől, majd a csatlakozott székely és avar erőkkel együttesen a tiszántúli bolgár és egyéb ellenálló erők megtörése. Az együttműködő besenyők biztosították Levente hátát, majd a Dunától északra eső un. „havasalföldi” területeket, ezzel „ütköző államot” alakítva Kelet és Dél felé.
A közel egymilliós tömeg, a három hadoszlopban előretörő hadsereg, négy és fél hónapos koordinált mozgatása egy kb. 300ezer nkm-nyi területen, a két fronton folyó harc vezetése, a 7törzs irányítása, ellátásuk biztosítása – mind akkora feladatot jelentett, amit csakis egy kivételes képességű VEZÉR tudhatott végrehajtani. Árpád honegyesítése olyan kimagasló történelmi teljesítmény, hogy annak nincsen párja a világtörténelemben. Árpád honfoglalása történelmi híd, amely szumir-pártos-szabir őstörténetünket a magyar középkorral köti össze. A Kelet-i őshazánktól 4 évezred és 4 ezer kilométeres út vezetett a kaukázus mögé, hogy mágusaik által nekik már a babilóniai őshazában megígért – új Hazájukat elfoglalhassák.
Amit Árpád véghezvitt, az abban csúcsosodott ki, hogy megszüntette a sok kiskirály függetlenségét és azok „országainak” területét egyetlen fennhatóság alá helyezte, ezzel teljesítve küldetését: az ország EGYESÍTÉSÉVEL, létrehozta MAGYAR-ORSZÁGot. E nélkül – kétségtelenül! - rövid időn belül felmorzsolódott volna a nyolcfelé esett hun – avar - székely nép, és eltűntek volna a történelem színpadjáról. Az így honegyesített terület népei - kivétel nélkül - magyarul beszéltek, szlávokat sehol sem említenek a források. Csak apró, szórvány – szigetekben élő szolga népek lehettek a másfajúak ebben az időben. A magyar-szövetségi törzsek 896-tól folyamatosan megszállták a Kápát-Dunamedence lakható területeit, Árpád gondosan megszervezte és kiépítette a „gyepű-rendszeren” alapuló hézagmentes határvédelmi rendszerét.
A Nyugat féltékeny szemmel figyelte ezt a céltudatos állami berendezkedést. A németség számára pedig különönös veszélyként jelentkezett, hogy a szeme előtt épül ki a térség legjelentősebb katonai ereje. A hunok és avarok fojtogató évtizedeit nem akarták ismételten átélni, - és féltek a bosszútól is, hisz 902-ben Árpád követeit gyilkolták le gyalázatos módon-, ezért megelőző háborút szerveztek Árpád ellen. A keresztes hadjáratokat meghaladó létszámú, százezer fős sereget állít fel a nyugat-európai egyesült had ’magyar kiirtattatik’ zászló alatt, és 907.július 3-7 között Pozsony mellett megütköznek. A német hadsereg irtózatos veszteséget szenvedett. A magyar tumánok mélyen előre törtek nyugatra, és a terület grófságait hűbéres uraikként vazallusaiknak fogadták. Életüket és vagyonukat meghagyták, ám hadisarcot kellett fizetniük a mindenkori magyar FEJEDELEMnek. Minden nyugati országban tudomásul vették, hogy a pozsonyi csatában megsemmisült hadsereggel eltűnt az ő ’védőpajzsuk’- miáltal hosszú évtizedekig egyetlen akarat döntött Közép-Európában, ami a mindenkori magyar URALKODÓ-FEJEDELEMÉ volt. Ezzel a zseniális haditettel, minden oldalról biztosított BIRODALMAT hagyott hátra utódainak Árpád Apánk. Ennek a dicsőségnek azonban ára is volt. Az öt napos honvédő harcban mindhárom felnőtt fiát elveszítette, majd a harcban szerzett súlyos sérüléseibe Ő maga is belehal.
Árpád Papkirályunk valóban APÁNK volt. Az életét és hadvezér gyermekei életét áldozta értünk, hogy erős országot, életkörülményeket, gondtalan, ígéretes jövőt biztosítson népének.
Áldjuk NAGY ÁRPÁD FEJEDELEM nevét, akinek köszönhetjük, hogy mint nemzet egyáltalán létezünk!