Jézus születésének egy egészen különleges leírása

Jézus születésének egy egészen különleges leírására gondolok. Adva van a londoni British Museumban a Codex Arundel 404. jelzésű okmány, amelynek címe latinról magyarra fordítva így hangzik: "A Megváltó gyermekségéről szóló könyv". Ebben a következőket olvashatjuk, a Mária szülésénél segédkező nőszemély megfogalmazásában: 

"Amikor bementem, hogy a hajadont megvizsgáljam, úgy találtam, hogy arcát az ég felé fordította és imádkozott. Hozzá érve megkérdeztem: nincs-e valami kellemetlen érzésed, nem fáj-e valamid? Ő csak folytatta imáját, és mint egy sziklakő, mozdulatlan maradt, mintha semmit sem hallott volna. Amikor eljött az óra, megnyilatkozott Isten ereje. A hajadon, aki az égre szegezte tekintetét, mintha teljében lévő szőlőtővé változott volna, és amikor megjelent a fény, dicsérte azt, akitől megáldatott. A gyermekből sugárzott a fény, épp úgy, mint a napból. Ez a fény úgy született, miként a harmat az égből leszáll a földre. 

A csodálkozás kábulata töltött el, és elfogott a félelem, mert a szemem odaszegeződött ahhoz a ragyogáshoz, mely a most született fényből áradt. És ez a fény egyre jobban sűrűsödött, lassan gyermekformát vett fel, míg végül olyanná lett, mint egy emberi csecsemő. Ekkor bátorságot vettem, lehajoltam, nagy vigyázattal megfogtam, a karomba vettem, és az volt a csodálatos, hogy semmi súlya nem volt, és láttam, hogy a testén nincs nyoma a szülésnek. Tiszta volt, könnyű és ragyogó. Mialatt én azon csodálkoztam, hogy nem sír, mint a többi újszülött, ő pislogva nézett, majd kedvesen rám mosolygott. Rám nézett, és a szeméből olyan nagy fényesség áradt, mintha villámlana. Mikor megérintettem a ha-ja dont, szűznek találtam őt. Nemcsak a szülésnek nem volt nyoma rajta, de férfi sem érintette őt soha." 

Még egyszer hangsúlyozom: egyedi esetről van szó! A Szentháromság egyik isteni személyének, a Fiúnak, más szóval az Egyetemes Megváltónak a születéséről. Amely eseményt az egyik szép, régi karácsonyi énekünk utolsó sorai így idézik elénk: 

"Nem fogadta semmi pompa, 
Nem fogadta semmi pompa. 
Béfektették a jászolyba, 
Béfektették a jászolyba. 
De amikor megszületett, 
De amikor megszületett, 
Fény borítá bé az eget, 
Fény borítá bé az eget." 
 
/Forrás: Nemzeti Hírháló 2015.07.25-i körlevele/*B.Kiss-Tóth László