Wass Albert: Az antiszemitizmus a huszadik század ámítása

A(z) WA.jpeg megjelenítéseKíváncsi vagyok, mi történne, ha egyik szép napon New York főrabbija
nyilatkozatot tenne közzé, amiben azt hirdetné, hogy a kultúrát és
civilizációt a zsidók hozták Amerikába, és ha mindazt, amit a zsidók
adtak ennek az országnak, magukkal vinnék, akkor nem maradna egyéb,
mint mokaszin és viszki? Nos, az amerikaiak valószínűleg jót
nevetnének, és néhány könyvet küldenének a jó rabbinak, amelyekből
olyasmit tanulhatna Amerikáról, amire nem volt lehetősége New Yorkban.
Ám ezt a nyilatkozatot nem a New York-i főrabbi tette, hanem az, aki
Budapest héber hitközségének a feje. Éppen ezért teljesen más
eredménnyel végződött. A magyar nép sértve érezte magát és hangot
adott eme érzésének. Nos, a zsidók Magyarországon és másutt is, azon
nyomban megfújták a kürtöt és elkezdték üvölteni a jól ismert jelszót:
ANTISZEMITA! ANTISZEMITA!

Mindenekelőtt ez a csalóka jelszó mintegy négyszázmillió emberre
vonatkozik. Arabokra, etiópiaiakra, egyiptomiakra, stb., akiknek a
héberek mindössze elenyésző töredékét képezik. A zsidó szóhasználat
szerint azonban mindenki antiszemita, még az arabok is, ha bármit is
elleneznek, amit a hatalmas zsidóság netalán elhatároz. Ennélfogva a
jelszót le kellene fokozni arra, amit kifejez: ANTIZSIDÓ.

De hadd vizsgáljuk meg vajon használható-e olyan nemzettel szemben,
amely megengedte a zsidók bevándorlását, tetszés szerinti szabad
letelepedésüket bárhol és ugyanazon jogok élvezetét, mint amelyekkel a
bennszülött lakosság rendelkezett?

Mi az oka annak, hogy most, több századnyi együttélés után, a zsidók
antiszemitának (helyesen: antizsidónak) hívják a magyarokat,
ugyanakkor a másik oldal antimagyarnak tekinti a zsidókat?

Vallásnak mindehhez semmi köze, hiszen a kereszténység a héber hitből
fejlődött és mindkét fél az Ótestamentumot tekinti szent könyvének. Az
első pillanattól kezdve a zsidóknak kiváltságos helyzetük volt
Magyarországon. Ők képezték a kereskedő osztályt, más bevándorlókkal
ellentétben, mint a románok, tótok, szerbek, lengyelek és bulgárok,
akiknek mint munkásoknak, a társadalom legalsóbb fokán kellett
kezdeniük. A zsidók viszont kereskedőkként indultak és gyorsan
haladtak előre. Némelyikük idővel nagyon meggazdagodott. Zsidók lettek
a nemesség pénzkölcsönzői. Mint ilyenek, még a csá-szárt is
szolgálták, amiért azután bárói rangot is kaptak.

Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeztek, soha
semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor
Magyarország szabadságáért küzdött a Habsburg elnyomás ellen, ők az
ellenséggel tartottak, és akárhányszor levertek egy felkelést, némely
zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból. Már ez
egymagában is elidegenítette a magyar népet különösen a középosztályt,
a zsidóságtól. De a magyarországi zsidók által elkövetett legnagyobb
hiba abból állt, hogy magukhoz ragadták a vezető szerepet a kommunista
pártban. Először 1918-ban, amikor a kunbélákkal és a Szamuelly
fivérekkel az élen, zsidók vették át az ország vezetését.

Miután visszatértek a „német haláltáborokból”, vezető állásokba
kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték,
főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista
kormányzat a „rendszer ellenségeinek” tekintett. A magyar hadsereg
minden tagját, aki őrmesternél magasabb rangot viselt, „háborús
bűnösnek” tartották és a legkegyetlenebb „vizsgálatnak” vetették alá.
A kivizsgálók kivétel nélkül bosszúálló zsidó férfiak és nők voltak,
akik minden magyart hibáztattak azért, mert nem akadályozták meg a
zsidók elszállítását Magyarországról. Hóhéraikat, akik a verést és a
kínzások többségét végezték, a társadalom aljából, mint bűnözőket
toborozták. A vallatások módszerei a legkegyetlenebbek voltak,
amelyeket valaha is elkövettek emberek ellen. Körmüket tépték le, nők
emlőbimbóit égették cigarettával, heréket vertek laposra botokkal és
papi, magasrangú katonatiszt, vagy főnemesi vádlott esetében a verés
után, a szájbavizelés aljasságát rendszeresítették. Mindszenty
bíboros, volt kormánytagok és tábornokok kényszerültek elszenvedni ezt
a megaláztatást, miközben a fiatal zsidó vádlók végezték a
„szórakoztató” kínzásokat.

Nem csoda hát, hogy mindezek az embertelen cselekmények mélységes
gyűlöletet váltottak ki a zsidók ellen általában, ami valóban szomorú
jelenség. Életem korai szakaszában nekem is volt néhány zsidó barátom
Erdélyben, ahonnan származom. Fiatal költők, szerzők, jóbarátok,
szeretetre méltó emberek. A Jó Isten a megmondhatója annak, hogy mi
történt velük. Manapság a zsidóellenesség olyan méretet öltött, amihez
fogható ismeretlen volt annak előtte. Amidőn a szovjet megszálló
csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé
alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjat
szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak és az ország
közgazdaságának vezetését vették át, a sajtóval, televízióval és a
bankhálózattal együtt. „Demokratikusnak” kijelentve magukat,
demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak.
Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a
zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát.

Napjainkban Magyarország Európa egyik legszegényebb országa. Jövőre új
választások lesznek és előkészítésként arra törekednek, hogy minél
több pártra szakítva a nemzetet, a többséget továbbra is kezükben
tarthassák. És ha nem sikerül, ugyan mit számít? A „nagy főnökük”
magánrepülőgépeikbe ülnek és elmenekülnek az országból, miután svájci
bankba csempészték zsákmányukat. Akkor azután elkezdik a régi
játszmát, a szegény üldözött zsidó szerepében, miközben összeharácsolt
vagyonukat másik országban fektetik be. Ezzel az ügyködésükkel
párhuzamosan ugyanazt a régi gyakorlatot folytatják majd, ami folyvást
csak ezt visítozza: „ANTISZEMITA! ANTISZEMITA”, mihelyt valaki
manipulációik ellen szót emel…

Angol eredetiből fordította: dr. Dabas Rezső

(Megjelent a HUNGARY TODAY - az Új Világ (Los Angeles) c. lap angol
nyelvű számában 1993. szeptember 10-én és a Magyarok Vasárnapja
2004/1-2-3. számában.)

Emlékeztető: „Ha valaki Európából bírálja Izraelt, akkor felhozzuk a
holokausztot, ha pedig ebben az országban (Amerikában – a szerk.)
kritizálja Izraelt, arra azt mondjuk, hogy antiszemita. És a szervezet
erős, és sok pénze van, a kapcsolat pedig az amerikai és az izraeli
zsidó intézmények között nagyon erős, ők pedig különösen erősek ebben
az országban, mint ahogy azt Ön is tudja. És hatalommal rendelkeznek,
ami rendben is van. Tehetséges emberek, hatalmuk és pénzük van,
sajtójuk és más eszközeik, és a hozzáállásuk ez: „Izrael az én
országom, ha igaza van, ha nincs”. És nem állnak készen a kritikára.
És nagyon könnyű antiszemitizmussal vádolni az izraeli kormány egyes
lépéseit bírálókat, vagy felhozni a holokausztot és a zsidó emberek
szenvedéseit, mint ami igazol mindent, amit a palesztinokkal teszünk.”
(Részlet a Sulamit Aloni volt izraeli oktatási miniszterrel, baloldali
békepárti aktivistával készült interjúból)

/Forrás: http://www.sokkaljobb.hu dr. Hegedűs Endre 2016.07.22-i
ajánlásával/*B.Kiss-Tóth László