2017. június 26.-i, “Orbán tabukat döntöget – és Horthy Miklóst, Hitler szövetségesét méltatja” című cikkük



Dr. Eva Maria Barki
Landhausgasse 4
1010 Wien
Fordítás
Bécs, 2017.június 29.
 
 
DER SPIEGEL,
Klaus Bringbäumer Főszerkesztö Úr részére
Ericusspitze 1
D-20457 Hamburg
Németorszég
via email előre spiegel@spiegel.de
via fax előre 0049-40-3007-2793
                                                                                    
                   Bécs, 2017. június 29.
 
Tárgy: 2017. június 26.-i, “Orbán tabukat döntöget – és Horthy Miklóst, Hitler szövetségesét méltatja” című cikkük
  
Tisztelt Klaus Bringbäumer Főszerkesztő Úr!
2017. június 26.-án nyomtatott és online kiadásban is megjelent a Keno Verseck által jegyzett, “Orbán tabukat döntöget – és Horthy Miklóst, Hitler szövetségesét méltatja” című cikk.
 A fenti cikkben Orbán Viktor magyar miniszterelnököt azért kritizálják, mert Horthy Miklóst kivételes államférfinek nevezte, és főként, hogy nem említette Horthy közös felelősségét a holokausztban. Ez a megnyilatkozás nyilvánvalóan Orbán Viktor anonim idézetekbe burkolt kritikáját hivatott szolgálni, és a médiák szokásos vádjait kiegészíteni, miszerint Orbánt idegengyűlölettel, migráns- és Európa-ellenességgel, Soros György állandó támadásával és a halálbüntetés mellett való   kiállással vádolják.
 Amennyiben csak kritikáról lenne szó, úgy ez belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, és nem kifogásolható.

A cikk azonban helytelen tényállításokat is tartalmaz, és különösképpen történelmi események meghamisítását és helytelen ábrázolását. 
Ameddig a kritika migráns- és Európa-ellenes megnyilvánulásokra, radikális világképre vagy idegenellenes nézetekre irányul, úgy ez még megengedhető véleménynyilvánításnak minősíthető, de az az állítás, miszerint a magyar miniszterelnök a halálbüntetés mellett szállt  volna síkra, egyszerűen nem helytálló, hiszen egy beszédében pusztán annyit mondott, hogy lehetne erről a kérdésről vitatkozni. Az, hogy ezt a megnyilvánulást az Európai Unión belül is kritizálták, annál is figyelemreméltóbb, mivel  az Európai Unióban a halálbüntetést valójában nem is törölték el, hanem a Lisszaboni szerződés révén rejtett módon újra lehetővé tették és bevezették. 
A cikkel szembeni lényegesebb fenntartásom azonban Horthy Miklós antiszemitaként való beállítását illeti, és annak állítását, hogy ő is felelős 600.000 magyar zsidó ember német megsemmisítőtáborokba való deportálásáért. 
Ez az állítás ellenttétben áll az objektív történelmi tényekkel, de az Önök magazinjának számos korábbi cikkével is, amelyekben a magyar zsidók megsemmisítésével kapcsolatos akciók helyesen kerültek ábrázolása. 
A magyar zsidók deportálásának kérdésköre különösen jól feldolgozott, ami főként az Adolf Eichmann ellen Jeruzsálemben folyt igencsak részletekbe menő pernek, valamint az ezt követően a felelősök ellen Ausztriában és Németországban indított büntetőeljárásoknak köszönhető. 
A fentiek alapján történelmi tény, hogy Horthy a zsidókérdésben kezdettől fogva szemben állt Hitlerrel, amiért Hitler őt – különösen az 1943-as áprilisi megbeszélésüket követően – élesen kritizálta és elítélte. Miután 1943 decemberében a bácskai zsidóellenes megmozdulások tetteseit hadbíróság elé állították, és a magyar kormány a háborúból való kilépés érdekében titkos tárgyalásokat folytatott a nyugati szövetségesekkel, a Berlin és Budapest közötti feszültségek egyre fokozódtak. Egyébként a nyugati szövetségesek a háborúból való kilépésre irányuló tárgyalásokat azért utasították el, mert attól tartottak, hogy emiatt a németek támadást indítanának Magyarország ellen, valamint, mert ebben az esetben az ország már nem lett volna biztonságos hely a zsidók számára. 
A fenti aggály megalapozottnak bizonyult, hiszen Németország 1944. március 19-re virradó éjjel megszállta Magyarországot, mégpedig azzal az indokkal, .azzal az indokkal:  Magyarországon „A zsidókérdés végsö megoldásának a szabotálása“.
A megszállással egyidejűleg Adolf Eichmann vezetése alatt 150 fős különítményt állítottak fel Budapesten a zsidók megsemmisítésére, amely a zsidók internálásával és egy zsidó tanács megszervezésével kezdte munkáját. A német megszállás nyomására   új kormányt alakítottak, a korábbi berlini magyar nagykövettel, Sztójay Dömével az élén. 
Amint az az Eichmann-per irataiból kivehető, a zsidók deportálását Magyarországon 1944. május 15.-i kezdettel kizárólag a különítmény végezte, miközben Auschwitzot

mint végállomást azzal ködösítették el, hogy 30.000 levelezőlapot küldtek “Waldsee” (Közép-Németország) feladási hellyel küldönccel Budapestre, ahol azokat szétosztották, úgyhogy nem volt ismeretes, hogy a deportálás Auschwitzba történt. 
Miután az egyik levelezőlapról Svájcban kiderült, hogy hamisítvány, és ezt követően bizonyítást nyert, hogy a zsidókat nem munkára viszik Németországba, Horthy Miklós az 1944 július 19.- i“szállítmányt” visszahozatta, és minden további deportálást leállíttatott. Ennek következményeként Horthy hatalmát 1944. októberében megdöntötték, és a deportálások csak ezt követően folytatódtak. 
A részletek a jeruzsálemi Eichman-per (ügyiratszám: 40/61) igen terjedelmes iratanyagából, valamint a Németországban Hermann Krumey és Otto Hunsche, valamint Bécsben Franz Novak (Bécsi Tartományi Büntető Bíróság 27b Vr 529/61 sz.) ellen folyt eljárás aktáiból kivehetőek. (Az Eichmann-per tanúkihallgatási jegyzőkönyve az interneten lehívható a “Bécsi Tartományi Büntető Bíróság 33a Hs 3484/61 szám alatt). 
Fenti fejtegetéseim összhangban vannak az Önök hírmagazinjának akkori beszámolóival, különösen a Spiegel 18/1964 (1964. április 29.) és 45/1966 (1966.10.31.) és további kiadásaival is. A Spiegel annak idején korrekt és objektív beszámolót jelentetett meg. Horthy Miklós felelősségéről, aki ellen bírósági eljárás sem indult soha, szó sem volt erről, a Spiegelben cikkeiben sem. Annak idején az újságírás még az objektivitás és korrektség elvei mentén zajlott. Vagy ennek az oka netalán az, hogy az akkori kommunista kormány Magyarországon nem volt ellenségkép ? 
Annyi biztos, hogy a magyar miniszterelnök nem vádolható történelmi tények elhallgatásával, hanem pont fordított a helyzet: A tárgyi cikkeket az évek óta folyó azon kísérletek közé kell sorolni, amelyek pusztán politikai indítékból próbálják Magyarországot rossz színben feltüntetni és támadni, jelen esetben még a bizonyított történelmi tények nem helytálló ábrázolásával és ellentétükbe fordításával is. 
Kívánatos lenne az objektivitáshoz és a kötelező újságírói gondossághoz való visszatérés. 
Megkülönböztetett tisztelettel 
Dr. Eva Maria Barki