TÜKÖRVAKSÁG

Kellő alázattal és a választott tisztségének kijáró köteles tisztelettel, figyelmesen – mint annyiszor – meghallgattam lózung viktor miként fut ámokra emlékeztető cifra szónoki köröket. Teheti, a sajátjai előtt sikeres felvett szokások mentén. De legalább a kamerára meg az internetre tekintettel lehetne! Azok ugyanis nem felejtenek.
Lehet, hogy a felvételben volt a hiba, de feltűnő volt, főleg a beszéd másodjára soros részében, hogy kiejtésbeli, valamint fogalmi botlások, megbicsaklások sorjáztak kihívásként a felolvasáskor. Mert lózung viktor elfelejtett papír nélkül beszélni. Nem feltételezhető, hogy a gépíró kisasszony tévedett ekkorákat.
Esti mese fideszeseknek meg nemfideszeseknek. Nagyjából így foglalható össze a helyenként a valóságtól szökési sebességgel távolodó oligarcha beszéde. Szó nem esett a társadalom végletes szakadásáról, az egészségügyre és szociális ellátó rendszerre hárított sírásói működéséről, az oktatási rendszer szégyenteljes sorvadásáról, a devizahitelnek hazudott szervezett idegen orozásról és csalásról, amiből ma sem látják a tisztességes kiutat miközben álságosan magára hagyták a becsapottakat, és végül a trianoni gyalázat második fejezeteként értelmezhető tömeges kivándorlásról, és csend falazta a mohó nyugat újkori kizsákmányoló-gyarmatosító törekvéseit.
Igen, mindezek a frázisok ködébe vesztek. Időpazarlás volt az egész beszéd. Mint annyiszor megfogadtam, nem kívánok foglalkozni a kampány és a kanális uralta fekálvakolással. Hitvány útszéli ritterek kapkodnak felénk és a pénztárcánk felé. Ezt értem kivétel nélkül minden szájmenésre szakosodott csoportra.
Egyetlen valódi erővel bíró tömörülés sem létezik a hazai láthatáron, akik elsöprő erővel képesek egy pártmentes övezetként vezetni a mai Magyarországot. Kivezetni a hazai és nemzetközi fertőből.
De ami most burjánzik körülöttünk, attól pedig az Isten mentsen meg minket, mert csak hasfájást lehet kapni tőlük. Igen, ez egy emészthetetlen, fojtogató rendszer.
Egyfajta polip kívül és belül. Ez a polip az ölelésre tárult karjaival, és számtalan tapadókorongjával ejti rabságba áldozatait, aztán a csőrével felszabdalja az így elejtett szerencsétlent. Élesek ezek a rágószervek. Fajtánként másféle. Hol állásféltést súgó erőként nyomakodik, hol pedig egyszerűen a hazugságtenger vet országveszejtő tajtékot.
Amit ezek – mind – felhalmoztak a saját zsebük hasznára, abból a legvidámabb posztbarakk lehetnénk. Rossz időben, rossz helyen álltunk sorba, mások többet oroztak és többet bitorolnak a nemzet javaiból, mint amit a becsület megkíván vagy megenged.
Ezeknek nincs tükör a házukban? Vagy már tükörvakok?
2018. február 19.
/Forrás: dr. Hegedüs Endre 2018.02.19-i levele/*B.Kiss-Tóth László