Felmondott, ám öt hónap után újra visszatért dolgozni a Mária-kegyhelyre

Hétfő és kedd kivételével egész héten kápolnaőr fogad minket a Mária-kegyhelynél. Igaz, tavaly felmondott Surinás Ferenc, ám öt hónapnyi kihagyás után újra visszatért a Kisbértől nem messze fekvő Csatkára.

Tavaly szeptemberben felmondott a Mária-kegyhely kápolnaőre, Surinás Ferenc, vagy ahogyan a legtöbben ismerik: a csatkai remete. Mint mondta akkor, változást szeretett volna az életében, ezért állt tovább és kezdett dolgozni egy ökofaluban. Ám idén márciustól ismét Csatkán dolgozik – írta Facebook-üzenetben Ferenc. Kalandos élet van mögötte, volt pap, dolgozott hajléktalanokkal, elzarándokolt Lourdes-ba, végül a Csatka melletti Szentkútonkötött ki. 
 



Surinás Ferenc tavaly még megvárta a főbúcsút a Mária-kegyhelynél, a sokak által cigánybúcsúként ismert rendezvényt, majd egy ökofaluba költözött, ahol öt hónapot dolgozott. „Őszinte leszek, sokat kellett dolgozni" – válaszolta arra a kérdésünkre, hogy miért jött el onnan. Utána került ismét Csatkára, ahol kápolnaőrként dolgozik szerdától vasárnapig minden héten. Ez azt jelenti, hogy ebben az öt napban él és munkálkodik a kegyhelynél, teljesen egyedül. „Nem szeretem, ha remetének hívnak, de lassan már megbarátkozom vele, jobban szeretem, hakápolnaőrként emlegetnek" – szögezte le Ferenc. „Azt tekintem remeteségnek, ha az ember elhagyja mindenét, egyedül Isten mellett kötelezi el magát egy elhagyott helyen. Ellenben én fenntartom a székesfehérvári lakásom. Ott vagyok a két szabadnapomon" – tudtuk meg Surinás Ferenctől, aki hatodik éve dolgozik Csatkán.
 



Több mint húsz éve hagyta el a papi szolgálatot, előtte csőszerelőként, utána pedig szociális munkásként dolgozott. Ezt négy év munkanélküliség követte. Majd elzarándokolt Lourdes-ba. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy egy olyan helyen lenne szívesen, mint az, ám nem olyan messze a rokonságtól, a barátoktól. Aztán egyszer barátja elvitte Csatkára. Elsőként önkéntesként volt Szentkúton, majd – mint most is – alkalmazásban állt.
„Mint munkavállaló vagyok itt. De ez egy olyan különleges feladat, amihez mondhatjuk, hogy hivatás kell, anélkül nem lehetne csinálni" – folytatta a kápolnaőr. Ajánlottak neki munkát nemrégiben Székesfehérváron is, de mégis a kegyhely mellett döntött. „A legjobban a személyes beszélgetéseket szeretem az ide érkezőkkel. A legkülönbözőbb élményeikről is mesélnek" – emelte ki Surinás, aki a kápolna szomszédságában álló remetelakban él szerdátólvasárnapig. Itt olvas és rádiót hallgat, televíziója nincs, viszont van mobiltelefonja internettel – amelyen bármikor elérhető. 
 



Sokakban felmerül a kérdés, hogy miből áll egy remete napja. Engem is foglalkoztatott. „Fogadom a vendégeket, mesélek nekik a kegyhely történetéről, befűtöm a vendégszobát is, ha érkeznek zarándokok. A kápolnát rendben tartom, illetve a »külső körletet«. Esténként pedig öntök mécsest vagy rózsafüzért készítek" – tudtuk meg Ferenctől. Mint kiderült, előbbiből a tavalyi főbúcsúra négyezer darabot készített, utóbbiból több mint kétszázat. Elmondása szerint évente több mint tízezren fordulnak meg Csatkán, ennek körülbelül a fele búcsúkor. De érkeznek zarándokok is: húszan-huszonöten hajtják álomra a fejüket a remetelakban.

Búcsújáró hely 1962 óta

A veszprémi püspökség 1962-ben nyilvánította hivatalosan is zarándokhellyé a Komárom-Esztergom megyei Csatkát, s engedélyezte a búcsújárásokat. A völgyben fekvő Mária-kegyhelyhez évente több ezren látogatnak el. A kápolnánál a főbúcsú Kisboldogasszony ünnepéhez kötődik, melyet szeptember első hétvégéjén tartanak – amit manapság a köznyelvben csatkai cigánybúcsúnak neveznek. 
kisalfold.hu